Kézrelépés

Ricsi: Ráléptél a kezemre.

Fanni: Ne haragudj, véletlen volt.

Ricsi: Nagyon fáj(t).

Fanni: Bocsánat... De hol a kezed?

Ricsi: A bal lábad alatt.

Fanni: Ooops... (és persze azonnal leszálltam.)

Megj.: este, sötétben puha papucsban nem láttam és nem is éreztem, hogy rajta állok:(

Megj.: Ahhoz képest egész sokáig bírta, hogy rajta állok:)

Activity Lénával 1.

Még a Hanna-Léna Activity-epizód előtt pár nappal játszottam Lénával (3,5) ketten ilyet. Abból van pár szösszenetem. Csak szépen, sorjában.

Léna: Házas.

Fanni: ?? Mint a férj és a feleség? (azt hittem, hogy esküvő)

Léna:.... hát igen.

Le is rajzolta:

Megoldás: Mesekönyv, házikóval a borítóján. (ami nincs lerajzolva)

Sári és a tudomány

Karácsonykor kérdem Sárit (4), hogy honnan tudja, hogy én nem tudom megcsinálni a tornamutatványt, amit ő csinált.

Sári: Hát mert, innen vettem ki (és közben mutogat a fejére). A tudományból. Az észből vettem ki.

:)

Activity Hannával és Lénával

Nemsokára jönnek az előzmények is, de most ez van "kéznél":

Hannával és Lénával Activity-ztem. (Lénával játszottam előző nap is, ugyanazokkal a kártyákkal.) Ők voltak együtt, én "ellenük":

Fanni: Léna, ezt most ne találd ki, mert már ismered.

".....-...... gyere ki, ég a házad ideki!"

Hanna: Macska.

F: Neeeem...

Léna: Elbénáztad. (micsoda duma! :)

H: Csiga.

F+L: Igeeeen!

:)

Zseblámpát keresek!

Léna: Találtam egy zseblámpát, csak nem lehet leszedni, mert zsinóros :)

Portugál képek!

A kepek a picasara feltoltve! És jön még sok!

7-8.nap: Santini fagyi és búcsú

Szombaton az utolsó értékelés volt, ahol megkaptuk az EU-s YouthPass-unkat és "kiderült róla", hogy Budapesten születtem, Portugáliában:) Kicsit elírták :) Ezután mehettünk is végre lisszaboni városnézni. Bent találkoztam Zsófival, akivel anno még svédet tanultam itthon és egy nappal korábban derült ki, hogy Lisszabonban Erasmusozik. Kicsit csavarogtunk, aztán mentem a csapattal vacsizni Bairro Alto részbe. Útközben még ettem egy fagyit -az esőben:)- a Santiniben, ami isteni finom volt. És elsőre méregdrága (mint a Hagen-Dazs kb): 2,5 euró votl egy adag, ami azonban 3-4 gombóc fagyinak felelt meg, két ízt választhattam a kb 20 fajta jobbnál jobbbbbból. Szuper volt. Ja, és a Santini eredeti portugál, egy kicsi SugarShop designos beütéssel. Utána vacsi, kicsit brutálba torkollva a fiúk részéről (kajadobálás stb, amitől én nagyon mérges lettem...). Majd éjjel az utsó (1:30) vonattal vissza Oeirasba.

Vasárnap már csak szedelőzködés, irány a reptér (közben leszálltam Belémben, hogy hozzak haza igazi pasteis-t), és búcsú Portugálitól...

6. nap, péntek: Szegénynegyed, esőőőőő....monszun

Egy kis késéssel, de itt van a további élménybeszámoló Portugáliáról. Pedig még akkor melegen papírra vetettem, úgyhogy ennek függvényében kell olvasni. (Csak most van "időm" digitális formába önteni...)

Hogy lehet, hogy itt egész nap esik az eső? Nem erről volt szó... Majdnem egész nap ez volt: hol szakadt, hol ömlött, hol szemerkélt, hol dézsából öntötték, néha pedig pihent pár percet...

De nem is ez volt a nagy fő eseménye, hanem, hogy Damaiaban jártunk, ahol Lisszabonban a legtöbb bevándorló él. (Ahová kb. 1 óra helyett vagy 2,5 óra alatt értünk el a sok várakozást és a bonyolult jegyvásárlást követően és a "jajj, 20 fok van és fúj a szél" miatti 2x1 megállós plusz metrózással a 2 vonat között.)

Egy ("civilizációhoz" szokott embernek) elég durva, lepukkant helyen jártunk. Egy, hát nem is tudom minek lehet nevezni, szegénytelep, nyomornyegyed, "brazilul" favella...? Csoportosan vittek minket végig, egyedül "nem is szabad" odamenni, mert veszélyes. A telep 1976-ban jött létre (illetve kezdődött) és jelenleg csak Damaia városrészben csak 6 ilyen telep van. Ebben az egyben 217 ház van, ahol kb 1600 ember lakik. A házak közművesítve vannak, de nagyon picik a lakások (habár láttam már ennél kisebbet). Az emberek többsége a Zöld-foki szigetekről (Cabo Verde) jött, ami Portugáliához tartozik és Afrika nyugati partjainál fekszik.

A viskók nagyon fusizottak és kb egy labirintus az egész telep. A házak között kb 1 méternyi széles utcácskák vannak. Elég borzasztó volt. Pláne, mikor egy nemrég (?) lerombolt házrészhez értünk. Nem tudom pontosan miért rombolták le (állítólag a kormány), de tény, hogy az egész telep full illegális. Ha jól értettem, akkor egy csomó ilyen telepet úgy számoltak fel Lisszabonban, hogy a kormánytól pénzt kaptak, hogy vegyenek maguknak házat/lakást. Habár ez így elég meseszerűen hangzik, biztosan bonyolultabb volt és bizonyos feltételek kellettek hozzá. A "körbevezetés" után ebéd egy ottani étterem alagsorában: brazil feijoada, azaz ez a típus egy tömény sötétbarni babos étel sok hússal, többek közt malacfüllel. Szeretem a húst, de ez így elég masszívan nézett ki.

Ebéd után nagy eső (utólag kiderült, hogy állítólag monszun), addig beltéri játékok, mókás volt, de nem részletezem :). Majd kicsit később visszamentünk a helyi "délutáni klubba". Hasonló volt az elv, mint a rögbinél, de itt egy lepukkant házból alakítottak ki egy közös helyiséget játszóteremmel, számítógépteremmel, stb. És itt Maria helyett Amerigo volt a vezető. Ott vártunk egy órát a gyerekekre, akikhez mentünk, mert ők az eső miatt hazamentek ruhát cserélni az iskola után, és amúgy is mindig késnek... :)

Lassan befogadtak minket, volt arcfestés (mindig mondták, hogy ide és ide is, és még, még), zenéltünk velük spec dobon, aztán előadtak nekünk a kislányok (5-11év) és Bruno (aki 6 hónapra született és most 6 éves; a képen) egy kb. félórás táncot. Tradícionális Cabo Verde-i, de olyan tempóban rázták magukat/ feneküket, hogy csak pislogtam. Szerintem sosem tudnám megcsinálni. Rendes koreográfia, mozgás szinkronban, nagyon szuper ritmusérzékkel (mindenkinek!). Fantasztikus volt őket nézni, majd egy kicsit beálltunk mi is táncolni.

Hihetetlen milyen életkedvük van és milyen boldogságot tudnak maguknak teremteni (legalább) a klubban. Amit még nem is mondtam- habár afrikai származásuk lévén kitalálható- a klub falai belül színesek: rózsaszín, sárga, narancs, piros, kék, zöld...egy fal-egy szín.

Voltunk a mi projectunk szervezőjének (Máquina do Mundo) az irodájában is- ott volt a beltéri játék még ebéd után. De ami szuper volt, hogy Isaac és Alberto, két spanyol társunk egy gyönyörű grafittit festett a falra, mire visszajöttünk a gyerekektől.

Más: az angolom határozottan fejlődött ez az egy hét alatt-a beszédértés és a beszéd, mivel kb egész nap angolul beszéltek hozzám és én is máshoz. (Hozzáteszem a repülőn hazafelé minden angolul jutott eszembe..) Sokszor már reflexből/gondolkodás nélkül válaszolok angolul (habár a beszélgetést még mindig gyakorolnom kellene). Azt hiszem nem kellene leállnom az angoltanulással, pláne, hogy márciustól augusztusig (amíg jártam a BeHappy-be), sokat fejlődött és még élveztem is a tanulást, a "szabad" rendszert.

Mi is jut eszembe Portugaliarol?

- az eukaliptusz (es most mar vegervenyesen az eukaliptuszrol is Portugalia)

- a napsutes, az ocean, a homokos part

- az ocean felol erkezo szel

- a 40-50 meteres apaly-dagaly az oceanparton

- a hirtelen valtozo idojaras

- az, hogy a portugal nok elsore idosebbnek tunnek a pasijuknal, ami kozelebb erve megvaltozik

- pasteis de nata/Belém

- a szorfosok

- a nagy hullamok

- bacalhau (tokehal)

- a gyonyoru naplementek

- borok

- ginja (szigoruan csokipoharbol)

- az utcan arult castanha (sult gesztenye)

- az ebed es vacsi utan kotelezo gyumolcs

- a vagyakozas a szep emlekek utan (amikor otthon vagyok; amikor pedig itt, akkor a magyar emlekek utan)

- es persze minden portugal ismerosom egyszerre.

Most hirtelen ennyi:).

5.nap, csutortok: Welcome movie

Csutortok delelott minden nemzet prezentalta a sajat orszaganak helyzetet a bevandorlokkal kapcsolatban. Ez ki is tette az egesz delelottot, hala a 'QuestionMannek', akinek mindenkihez volt legalabb egy kerdese. J

Delutan ugy volt, hogy anthropologist game lesz, de aztan valamiert megsem ez volt, hanem egy tobbszorosen osszetett csapatjatek a teremben. Mik a fontosak a bevandorloknal, hogyan lehet nekik segiteni, milyen diszkriminaciok lehetsegesek ugy altalaban es a tobbi. Eleg sokat beszelgettunk rola, meg velemenyeztunk, a vegen mar egy-egy ember el is szallingozott, mert telitodott a feje a sok dologgal. Kb ugyanarrol beszeltunk egesz delutan, es nem ereztem, hogy egyrol a kettore lepunk. Mire Filipe a vegen kicsit kiakadt, hogy az ugy nem mukodik, hogy nem vagyunk ott arra hivatkozva, hogy faradtak vagyunk, stb. Mire Hana eleg kemenyen megmondta neki, hogy nem a faradtsag a gond, hanem, hogy 3 oraja tolja belenk ugyanazt es mindenkinek tele van mar a feje, es nem tud figyelni, es nem is akarja otodszor is elmondani ugyanazt.

Este a Welcome cimu filmet neztuk, a csapat masik fele meg bement Lisszabonba (most ertek vissza full elazva:s). Orulok, hogy Filipe „fenyegetesenek" hatasara nem mentem el Lisszabonba, hanem megneztem a filmet, mert nem egy kis szokasos lightos movie volt.

 Ezenkivul holnap egesz nap Amadoraban/Damaiaban leszunk, este pedig Lisszabonban vegre. Valamint szombaton, de legalabb delutantol egesz keso estig Lisszabonban leszunk. Szerintem eleg lesz annyi belole. Habar nagyon szeretem a varost, mar nehanyszor lattam a nevezetessegeket, de egyreszt ugysem lehet 3 este alatt megnezni mindent, masreszt a tobbiek szerintem csak beultek valahova egy rovid seta utan, en pedig a setat preferalnam, ha mar ott vagyok. Harmadreszt a lukteto varos jobban vonz, mint a kiuresedett (marpedig este nem sok elet szokott lenni hetkoznap). Negyedreszt pedig nem szeretnem, hogy „bekemenyitsenek", hogy miert nem vagyunk ott a progikon es miert nem vagyunk pontosak. (Mert szerintuk nem alszunk eleget.) Es most hangozhat akarmilyen nagykepuen, de vegre tudok eleget (?) aludni a heten, ami nalam 7-8-9 ora, illetve habar altalaban mindenhonnan elkesek, itt en vagyok az egyik legpontosabb a megbeszelesek kezdetenel.

Na joejt! J