Egy fiatal hölgy belépett a helyiségbe. Egy üzlet volt egy pár évvel ezelőtt felújított régi épület emeletén. Az utcáról nem léptek be nézelődni idegenek. Aki idejött, annak célja volt. A hölgy már nem először járt itt, szeretett idejönni. Emlékeibe mélyen beleivódott az ott lévők kedvessége, az illat, amely fogadta, amikor belépett az előtérbe és amelytől egy pillanat alatt nyugalom és béke járta át a lelkét. Ezúttal is így történt: az előtérbe érve úgy érezte, hazaért.
Az üzletben ez alkalommal azonban csalódnia kellett. Az eladó, aki már régebb óta nem tartozott a szíve csücskéhez, ezúttal feltette az i-re a pontot. Ugyan a hölgy nagyon szerette volna, ha a többi eladó bármelyike szolgálta volna ki, de nem volt szerencséje. Még ott helyben az az érzése támadt, mintha nem szeretnék őt ott, mintha minél előbb ki akarnák őt tenni az ajtón. Egyszóval, mintha az eladólány egy gyors és udvariatlan kiszolgálás után, tessékelné kifelé az ajtón. Nem volt barátságos a helyzet. Egyáltalán nem. Mindenki próbált mosolyogni, de a nyugalom helyét talán most a kín vette át.
A hölgy gyorsan távozott, de még vissza fog térni. Még lesz ott dolga. És csak bízik benne, reménykedik, hogy mással fog legközelebb kedvesek lesznek a vendéggel, mert elvégre az a dolguk. Itt pedig alapvetően mindenki az, a tulajdonossal az élen. Érthetetlen, hogy az a lány miért dolgozik ott, de lehet, hogy csak a fiatal hölggyel volt mogorva. De lehet, hogy csak rossz napja volt...
Vajon megérdemel egy következő esélyt? Még akkor is, ha ez nem az első ilyen alkalom volt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése