2010. július 31., szombat

Tájfutó vers

Fábián Eszter: Tájfutás

Mi is az a
tájfutás? Nem hallottál róla?
Nos e sportról szóljon most a nóta.
Egy mondatba foglalom most néked:
A tájfutás olyan, mint az élet.

Mit takar e rövid mondat? Mit jelent e néhány szó?
Az erdőben rohangálni éjjel-nappal miért jó?
Kifejtem én szépen sorban neked ezt a lapon.
Ha nincs más dolgod, hallgass meg és figyelj rám most nagyon.

Életünk során is sokszor kell biz futni.
Hogy merre is tartunk, nem is lehet azt tudni.
De van néhány segítség. Vannak, kik terelnek.
És megmondják, merre menj, akik biz szeretnek.

Ha terepen jársz, szintén ott van, ami segít neked.
Térképen kell észrevenned minden egyes jelet.
Ha nem hallgatsz a jelre, mint az intő szóra,
Ne számíts az utad során bizony semmi jóra.

Életed során is csak lépésenként haladj,
Cél nélkül biz előre sohase szaladj.
Tájfutásnál egy-egy bója, mi jelzi a célt.
Fülig ér a szája annak, aki odaért.

A való életben is boldogok vagyunk.
Ha egy apró álmot egyszer csak megkapunk.
De jön a következő akadály, az újabb átmenet.
Bízz magadban, s az élet megint csak rád nevet.

A rossz döntés miatt szenvedni kell néha.
Futásnál biz hegyet mászhatsz, és nincs ott létra.
Az élet is kiró néha büntetést majd rád.
Elronthatja a holnapod, vagy akár a mád.

De hogy végül jót is mondjak, itt erre egy példa:
Nincs annál biz felemelőbb, mikor beérsz a célba.
Hívogató befutó, bíztató tömeg.
Ez az, mi megmozgat minden egyes követ.

Az életben is csodás érzés, s megdobbantja a szíved,
ha eléred a céld, és ezt el is hiszed.
Nevetve és boldogan kell ezentúl élned!
Az élet bizony
tájfutás. Ne feledd ezt, kérlek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése